Olyan mással is elő szokott fordulni, hogy belül megszólal egy hang ami csak dübörög, hogy ENNÉK VALAMIT, ÚGY ENNÉK VALAMIT, ENNI VALAMIT? Aztán megindul a nagy kör a konyhában, az esztelen nyitogatás.

Nálunk az ördögi kör a hűtőszekrény alsó részével indul, aztán jön a fagyasztó, majd a a konyhapult mentén haladva jönnek a szekrények. Szám szerint négy.

Legszebb jelenet amikor áll az ember a "felszakított" hűtő előtt és tanácstalanul böngész. Egyek sósat, vagy valami édesre vágyom? Legyen egy darab kék sajt, vagy dézsmáljam meg a gyerek utolsó Túró Rudiját? Netán készüljön egy sebtiben összedobott szendvics, esetleg bontsak ki egy joghurtot? Aztán ha nem sikerült dönteni jönnek a fagyasztó csodái. Virsli, fagylalt, fagyasztott pogácsa. Ez utóbbiak persze már némi melót is igényelnek, hacsak valaki nem szereti a fagyott műbelest. A jégtől aztán a konyhaszekrény felé véve az irányt előkerülnek a hűtést nem igénylő chipsek, táblás csokoládék, bonbonok, ropik és különböző ízesítésű pattogatott kukoricák. Aztán ha ez sem vezet eredményre akkor kezdődik minden az elején, reménykedve talán a csodában, hogy feltűnik valami csemege, valami ami eddig elkerülte a szem és a gyomor figyelmét.

2-3 ilyen kör után jön elő a dolog igazi szépsége. Előkerülnek a rejtett tartalékok, rég elfelejtett étel maradványok, lejárt szavatosságú aprósütemények, alufóliába csomagolt felvágott darabok, bontatlan Mikulás és/vagy Húsvéti csomagok.

Vagy máshol nincs is ilyen?

L. Laci, meg nem értett rocker zenész, konyhafőnök -a róla elnevezett hátszín büszke tulajdonosa- mondta egyszer, hogy étteremben főzni annyi, mint a vasárnapi ebéd megfőzésére szánt időt a negyedére csökkenteni. Nincs egy délelőttön át tartó panírozás, órákon át tartó párolás, sütögetés. Gyakorlatilag az otthoni konyhát kell "hozni", pillanatok alatt.
A fentieken persze lehet vitatkozni, de a tény az akkor is tény, miszerint otthon minden kicsit macerásabban működik, mint egy jól működő étterem konyhájában. Ettől persze lehet minden ugyan olyan, sőt.

Node, ha végképp le akarjuk rövidíteni a konyhában töltött percek számát akkor maradékot kell enni -amit természetesen valakinek valamikor azért meg kellett főzni-, mint ahogy azt tettük mi is. Karácsony környékén ez nem is akkora trükk.

...ami maradt

Természetesen mint mindennek körülöttünk a maradék evésnek is vannak nagy csoportjai:

így ha feltételezzük, hogy az ételek egy jelentős része melegen készül -a másik fele pedig hidegen-, akkor rögvest adott a két nagy maradék evő kategória:

- maradékot enni hidegen
- melegített maradékok

A sülteket például nem feltétlenül kell újra hevíteni, hisz nincs is jobb, mint egy tegnapról megmaradt sült vagy rántott csirkecombot nyélen ragadni és némi hideg saláta kíséretében avagy csak úgy magában elfogyasztani. Avagy! Aki nem próbált még sült oldalast saját, megdermedt zsírjával megkent ropogós kenyérrel enni az nem tudja mit hagyott ki.
Hidegen kiváló a lecsó és valamennyi főzelék. Babfőzelék kenyérre kenve, lila hagymával könnyed vacsorának például egészen pazar. Rakott krumplit szemezgetni melegítés nélkül
Nem feltétlenül érdemes pazarolni a gázt  a paprikásokra vagy pörkölt félékre, de a reggelről megmaradt bundás kenyér is pazar lehet szobahőmérsékleten.

Aztán aki nem szereti a felsorolásban szereplő ételeket hidegen az melegítse őket bátran. Természetesen vannak olyanok is amiket érdemes melegíteni, mert gyomorfájás lesz a vége. Ilyenek például valamennyi sűrű, egytálételnek is beillő levesek.

És hogy mi volt a vasárnapi ebéd nálunk?

Halászlé gyufatésztával, forróra melegítve.

Töltött káposzta sok tejföllel, szintén forrón, puha kenyérrel.

Desszertnek pedig szaloncukor, jó hidegen :)

A hétvégi hatalmas hó igencsak kedvezett a gyerekeknek, s ellentétben a felnőttek zömével (belül nyilván magam is 13) én is teljesen oda vagyok érte, pedig kocsit vezetek, nem is keveset, meg családi ház is van (sarkon), ami alsó hangon is legalább 2-3 órás hólapátolást jelent. Ha pedig ilyenkor valaki az ebédbe is besegít akkor teljes erőből a téli sportokra lehet koncentrálni. Így történt, hogy ezen a hétvégén, nem először és nem is utoljára: a mamánál ettünk.

Az úgynevezett mamánál evésnek meglátásom szerint minimum 3 nagy változata létezik:

1.) Kérdezés nélkül, kész tények elé állítva leadjuk a rendelést és mama szorgos hangya módjára elkészíti azt.

2.) Mama megkérdezi mit főzzön, mi pedig leadjuk a rendelést.

3.) Nem kérdez, csak alkot, hogy aztán a helyszínen szembesüljünk az illatokkal, majd némi fedő emelgetést és csipegetést követően az ízekkel is.

***

A fentiek egyikével sincs probléma, ritkán esik meg, hogy ne családunk foga alá való készüljön.

Ezen a vasárnapon a harmadik opcióval éltünk. A délelőtti outdoor programot -plusz némi tesco és aldi a süvítő szélben- követően szinte délre érkeztünk. A 3 éves unokatesó már javában osztotta az evőeszközöket, szalvétákat, Ő volt az ügyeletes napos.

Az első postban "nyavajogtam" egy kicsit, hogy éveken át húslevest ettünk, meg rántott húst, de meg kell, hogy valljam ha választani én lehet mindig a sztenderdeknél kötök ki. Duma ide, duma oda, imádom.

Képre kattintásra nagyobb fogások

A tegnapi menü  tehát (a hét közepéről marad néhány, kissé szikkadt sajtos pogácsa elfogyasztását csak zárójelben nevezném előételnek) :

Csirkeaprólék leves, kizárólag forrón, cérnametélttel vegyes zöldségekkel tálalva. A leves elfogyasztását követően előkerült a torma és az isteni, frissen készült almaszósz hogy a szárnyas főtt húsát ki ki kedve szerint mártogathassa ebbe vagy abba.

Második fogásnak rántott csirkemáj, rántott hús, sült krumplival -értsd hasáb burgonya- hozzá ropogós savanyú uborka (ezúttal nem házi) és a fentebb már említett almaszósz.
A desszert ugyan most elmaradt, de az elfogyasztott 3-4 szelet hús és kb. ugyanennyi máj és a jelentős köret után a kutyának se lett volna kedve még valami édeshez.

Otthon aztán még némi hólapátolás, majd irány a hálószoba, hisz a vasárnapi ebédnél csak az azt követő alvás jobb.

Nyilván csak minimális utána járást igényelne, hogy kiderüljön a vasárnapi ebédekről, konyhai alkotásokról szóló internetes beszámolók/blogok nem feltétlenül banános mentalevesből és vargányagombával tűzdelt őzcombból kell hogy álljanak.
Természetesen lehet ennél egyszerűbb is a menü, arról nem beszélve, hogy egy jól elkészített spenót főzelék két mosolygós tükör tojással lehet akkor kulináris élmény, mint egy kiváló csülök, pékné módjára elkészítve.

Lustaságom leplezendő, inkább megkörnyékeztem állandó squash partneremet, a villám tenyeressel megáldott D.D-t, hogy segítsen összeállítani a magam kis "vasárnapi ebéd" blogját, hogy teret adja a főzelékeknek, zacskós leveseknek, mikrózott csodáknak, vagy éppen a fentebb említett étel költeményeknek.

Nálunk például éveken évtizedeken keresztül a vasárnapi menü csak az úgynevezett "szokásos" volt, ami alatt tyúk/marhahúslevest, rántotthúst, és sültkrumplit értettünk, házi savanyú uborkával, desszertnek lekváros piskóta tekercs, telente gesztenye püre. Nem színeztük. Bezzeg azóta!

Lényeg a lényeg:

Frissen sült minden vasárnap, kommentelni belátás szerint.